Emberek, történetek jönnek velem szembe, idő kell, míg megértem őket, míg el tudom helyezni őket a körülöttem folyamatosan bővülő puzzle-ban. Ebben segít az írás talán – lesz időm átértékelni, ízlelgetni őket, mielőtt elfelejtődnének.
1.
Anyának lenni fantasztikus érzés. Az időszak azonban, mire anyává válsz, kegyetlen tud lenni. Olyan oldaladat ismered meg, melyekről nem is tudtál, hogy léteznek. Elkeseredettség, reményvesztettség, düh, harag, irigység, hazugság, gonoszság, üresség, letargia – csak egy-két állomás, melyeket érintünk, mire megérkezünk.
A rendelőben, ahova most már egyre gyakrabban járok, sok anyajelölt üldögél. Van, aki szomorúan, elhagyatva ül, riadtan nézeget körbe, valamilyen megváltóra vár, aki erős karjaiba veszi és elröpíti innen. Ez a típus nem is érti, miért ül itt, miért pont őt sújtja a sors ezzel az áldatlan állapottal. Mások határozottan, a lehető legtermészetesebb mosolyt és testtartást magukra erőltetve várakoznak a sorukra. Mintha ők nem is azért lennének itt, amiért a többiek. Ők nem, ők csak úgy erre jártak. Azt hiszem, én is ebbe a csoportba tartoztam eleinte, nehéz volt elfogadni, hogy tényleg gond van.
Lapozgattam az asztalon felhalmozott baba-mama magazinok egyikét, és olvasgatni próbáltam a bugyuta cikkeket arról, mit együnk a várandósság alatt, és ki hogyan mondta el a férjének a fantasztikus hírt, hogy apa lett. Izgatottan tettem mindent, amit mondtak, figyeltem, próbáltam megjegyezni a lehető legtöbb információt és élményt, melyet kaptam. Nyitott akartam lenni, de valahol nem ment legbelül – idegenül néztem magamra, távolról, kívülről figyeltem, mi történik velem. Nem is sikerült az első beavatkozás.
A kudarcot se úgy éltem meg, ahogy gondoltam: csak egyszer sírtam ki magam a férjem mellett a kanapén, amúgy ment minden a maga szokásos útján. Dolgoztam tovább, nem is nagyon beszéltem a dologról.
Pár héttel később aztán újból megpróbálhattuk a beavatkozást, most már a kezdetektől másképp álltam magamhoz és az intézethez is. Nem foglalkoztam annyira az emberekkel, inkább csak magamra koncentráltam, és megpróbáltam elfogadni mindent, amit kapok. Éreztem, most sikerülni fog.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: